kapcsolat főoldal

 

Életem története

Benyáts Beatrix

 

 

Született: Debrecen, 1980. december 05.

Magasság: 181 cm

Testsúly: 77 kg

Lövő kéz: bal

Poszt: jobbátlövő, jobbszélső

Csapatok:

Nevelő egyesület:

Debreceni Sportiskola 1991-1997

Felnőtt csapatok:

Debreceni Sportiskola 1997/1998 NBI/B Kelet

Hajdúnánás Prompt 23 1998/1999 NBI/B Kelet

Debreceni VSC 1998/1999 NBI

Gyulai SE 1999/2000 NBI/B Kelet

AGRO SE Orosháza 1999/2000 NBI

Herz-FTC 2000/2003 NBI

Aalborg DH 2003/2004 Dán I. Liga

Esbjerg DH 2004/2006 Dán I. Liga

Debreceni VSC 2006/ NBI

A gyökerek:

A családban már a múltban is meghatározó volt a sport, nagyapám Farkas Mátyás többszörös olimpikon, több sportágat űzött válogatott szinten. Egész életében sportolt. Lánya, édesanyám Farkas Éva első osztályú röplabdázó volt, majd elvégezte a Testnevelési Főiskolát, azóta testnevelő tanár és röplabda edző. Édesapám Benyáts Balázs válogatott szinten űzte a kézilabdát, majd ő is elvégezte a Testnevelési Főiskolát, azóta testnevelő tanár, kézilabda edző. Érdekes, hogy ő is jobbátlövő poszton játszott, igaz ő mindezt jobbkezesen tette. Van egy bátyám is Balázs, ő nem sportol versenyszerűen, közgazdászként dolgozik.

 

Loki ifjonc

A kezdetek:

1980. december 05-én születtem Debrecenben. Körülbelül 12 éves lehettem, amikor a Kardos utcai általános iskolában egy testnevelés órán tiszteletüket tették a sportiskolai edzői, akik gyerekeket kerestek a korosztályos csapatokba. Itt választott ki Komáromi Éva néni a kézilabda táborába, s adta meg játéktudásom alapjait a DSI -nél. Általános iskolás koromban végigjártam a szokásos lépcsőket a különböző korosztályos gyermekcsapatokat. Középiskolás koromban indult be igazán a "gépezet". Volt olyan, hogy 5 - 6 csapatban is játszottam egy szezonban. A DSI junior csapatában, a DSI NB I/B-s csapatában, a DVSC felnőtt csapatában, a korosztályom középiskolás (Irinyi) csapatában, a korosztályomnál egy kategóriával idősebb középiskolás csapatban és nem utolsó sorban a korosztályos ifi és junior válogatottban. Nem unatkoztam, és nagyon élveztem.

Na a sulira ezt nem mondhatom el, soha sem tudtam utolérni magam, ahogy a menetrendszerű hiányzás után kezdtem volna felzárkózni, újból elmentem valamilyen meccsre, vagy edzőtáborba. De azért csak túléltem valahogy.

Érettségi után, nyáron volt a "nagy kaland" a kínai junior VB. Nagyon nagy élmény volt! Már maga a helyszín is, hiszen olyan távoli világ az. Na és persze életem első világversenye. Csodálatos volt! És az eredményünk is. Megvertük a norvégokat és az oroszokat! Meglepetés volt a 4. hely, még nem tőlünk várták nagy eredményt, hanem a már akkor is jól menedzselt következő korosztálytól a Görbicz Anitával fémjelzett csapattól. Álljon itt a VB csapatunk kerete, jó érzés visszagondolni arra az időszakra:

Junior Válogatott 1999 Kína, VB.:

A csapat: Bartek Piroska, Benyáts Beatrix, Borbás Rita, Borkowska Katalin, Csíkos Judit, Hajdú Krisztina, Juhász Edina, Kindl Gabriella, Kovács Adrienn, Lancz Katalin, Lőw Andrea, Pőcze Judit, Rábai Edina, Szőke Szilvia, Szrnka Hortenzia, Turtócki Ágnes.

 

A Fradiban

 

A "felnőtt" korszak kezdete, Orosháza, Ferencváros:

17-18 évesen már megfordultam DVSC felnőtt csapatánál is, ahogy szokás azóta is lejátszottam az ifi meccset, majd leültem a nagycsapat kispadjára az egyik ifi-s helyre várva a lehetőséget, hogy pályára léphessek. Ez nagyon kevésszer adódott meg számora, ha emlékezetem nem csal, a jobb oldalon játszott akkoriban Borók Rita. Általában ha pályára kerültem, már csak 1-2 perc volt hátra a meccsből. Egyszóval a fejlődésem szempontjából játéklehetőségre volt szükségem, ezért a sok megkeresés közül az újonc Orosháza ajánlatát elfogadtam. Nagyon szép és hasznos időszak volt, rengeteget játszottam és úgy érzem rengeteget is fejlődtem első NB1-es felnőtt évadom alatt. Ezenfelül a közönség is csodálatos és lelkes volt. Az év a szakma szerint is jól sikerült, megnőtt az ázsióm, majd mindegyik csapat érdeklődött utánam, úgy éreztük, hogy itt az ideje a komolyabb megmérettetésnek.

AGRO SE Orosháza-NB 1 női felnőtt 1999/2000

A csapat: Ancsin Tímea, Baboi Kornélia, Bella Rita, Benyáts Beatrix, Bodrogi Gabriella, Békési Judit, Fekete Gabriella, Felegyi Margit, Guricsné Horváth Beáta, Gyuska Gabriella, Hodroga Beáta, Jámbor Judit, Kovácsné Bartha Anikó, Lovas Krisztina, Lucaci Cornelia, Lázár Erika, Onoiu Daniela, Ravasz Márta, Sávolt Erika

A lehetséges játéklehetőség, a szakmai háttér és a nemzetközi megmérettetést mérlegelve a döntés a Fradi ra esett. Következett három év, ami nagyon "vegyesre" sikeredett. Sikerek, csalódások, örömök, bánat. Más csapat volt, mint amiket ismertem. Volt mögöttem egy sikeres bajnoki év, de itt a csapatban extraklasszis rutinos játékosok voltak, csak néhány név, Farkas Ági, Kökény Bea, Pádár Ildikó. Az edző Németh András. Eljött a tanulás időszaka. Az egyik első bajnoki mérkőzésen elszakadt a bokaszalagom, beletelt vagy 6-8 hétbe mire felépültem. Nem tudtam a pályán egyenletesen jó teljesítményt nyújtani. Főleg az idegenbeli meccseken játszottam többet és jobban is, ez a BL meccsekre is vonatkozik. 2001 márciusában végre meghívót kaptam a felnőtt válogatottba. Jól sikerült a bemutatkozás, csak nem lett folytatás. Sajnos májusban elszakadt a térdszalagom. Ez sokkal hosszabb és keservesebb kihagyás volt, voltak komplikációk is. Egy év alatt háromszor műtöttek! Németh András már sarkot nevezett el rólam a teremben :) , ahol állandóan külön gyakoroltam. Természetesen a sérülések miatt, sokszor nem számíthatott rám Németh András és a csapat sem. A Fradiban töltött három évem alatt nyertünk bajnokságot, kupát és játszottunk BL döntőt, sokat tanultam, és tapasztaltam.

 

Éremosztás

 

Herz FTC-NB 1 női felnőtt 2000/2001

A csapat: Benyáts Beatrix, Borkowska Katalin, Bárdos Mónika, Dumitru Nadina, Farkas Ágnes, Kamper Olívia, Kertész Brigitta, Kirsner Erika, Kovács Veronika, Kökény Beatrix, Lancz Katalin, Lőwy Dóra, Miklosova Katarina, Pádár Ildikó, Pásztor Zsófia, Siti Eszter, Sugár Tímea, Takács Gabriella, Tóth Enikő, Tóth Tímea.

Herz FTC-NB 1 női felnőtt 2001/2002

A csapat: Baross Zsuzsa, Benyáts Beatrix, Blaskovits Adrienn, Farkas Ágnes, Forgács Judit, Kamper Olívia, Kertész Brigitta, Kirsner Erika, Kovács Veronika, Lőwy Dóra, Miklosova Katarina, Mravikova Katarina, Pastrovics Melinda, Pádár Ildikó, Simon Orsolya, Siti Eszter, Sugár Tímea, Tóth Enikő, Tóth Tímea.

Herz FTC-NB 1 női felnőtt 2002/2003

A csapat: Barna Éva, Benyáts Beatrix, Brigovácz Nikolett, Diószegi Diána, Farkas Ágnes, Kertész Brigitta, Kirsner Erika, Kovács Veronika, Lőwy Dóra, Miklosova Katarina, Mravikova Katarina, Pádár Ildikó, Pádár Margit, Siti Eszter, Sugár Tímea, Szűcs Orsolya, Tóth Tímea, Uhrakova Lucia, Valovics Nóra.

2003 tavaszán egy rendkívül megtisztelő ajánlattal keresett meg egy dán úr, mint később megtudtam, az Aalborg kézilabdaklub tulajdonosa. Meghívott az akkor első osztályba felkerült csapatához 2 éves szerződést ajánlva. A világ vezető bajnokságába! Engem! Ezt nem szabad kihagyni! A dán csapatok körülményeit akkor már ismertem, a felkínált játékszerződés is pazar volt. Mivel a Fradival kötött szerződésben benne volt az "áram" és ezt a dánok hajlandóak voltak megfizetni nem volt már más akadály, csak döntenem kellett. Úgy éreztem valahogy meg kell törni azt a pech sorozatot ami az elmúlt három évben kísért, sérüléseken kívül ugyanis, két kocsit is elloptak alólam.

Döntöttünk, irány Dánia!

 

Tesómmal

 

Dán évek:

Izgultam nagyon! Voltak kétségeim, mennyire fogom tudni megérteni Őket, hogyan fogadnak, mikorra sikerül beépülnöm a csapatba, meg persze minden egyéb más milyen lesz. Nagyon-nagyon kedvesen fogadtak, gyönyörű helyen laktunk és Aalborg is nagyon tetszett, ez egy dán nagyváros. A csapattársaim, csak hogy néhány ismertebb nevet említsek (Heidi Astrup, Mia Hundvin, Natalia Deriougina, Rikke Nielsen), mind csodálatos emberek, és örülök hogy velük élhettem meg ezeket a szép emlékeket. Ráadásul ugye Farkas Ági is ide igazolt, illetve Siti Eszter pedig Koppenhágába. Nem voltunk egyedül. Dániában mindenki beszél angolul, németül és mivel angolul én is tudtam, nem volt gond. Gondja volt viszont a vezetésnek, akik a totál új csapat ide vagy oda egyből TOP csapatot akartak. Göcsörtös volt az út, és ugye ilyenkor a legegyszerűbb megoldás az edző gyors cseréje volt. Idény közben odahozták az Ikast volt edzőjét (Dalmose), aki első pillanatban éreztette, hogy ránk magyarokra nincs nagy szüksége a jövőben. Mint később láthattuk, mi csak foglaltuk a helyét az ő játékosainak, akik az idény végén követték őt. A szerződésünk viszont két éves volt. Felajánlották, hogy maradhatok, ha akarok, de nem sokat fogok játszani, vagy keresnek egy csapatot, ahol játszhatok. Mivel játszani mentem ki, elfogadtam a felajánlást.

 

Meccs közben

 

Aalborg DH Dán Liga 2003/2004

A csapat: Farkas Ágnes, Anne Korbo, Anniken Solberg, Benyáts Beatrix, Camilla Pedersen, Christina Haugaard, Erika Nilsson, Heidi Astrup, Jane Petersen, Louise Mortensen, Maren Villabo, Mette Hyldgaard, Mia Engstrom, Mia Hundvin, Natalia Deriougina, Natalia Petrakova, Rikke Nielsen, Trine Overgaard.

Így kerültem egy évre az Esbjerg hez kölcsönjátékosként. Dániában ezt a csapatot liftező csapatnak nevezték. Ez azt jelenti, hogy egyik évben felkerül, másik évben kiesik az első osztályból. Nagyon jól sikerült az első évadom, hiszen nyolcadikként zártuk a bajnokságot és én 7. lettem a góllövő listán, úgy hogy én csak akcióból lőttem a góljaimat. Bár átlövő vagyok, játszottam jobb szélen is, kb. fele-fele arányban. Ugyanis Dániában valahogy sokkal kevesebb a bal kezes játékos és szélre is gyakran be kellett segítenem. Sőt Dániában kiderült legalábbis számomra meg az ottaniak számára is, hogy tudok védekezni, teljes meccseket védekeztem végig, a nem éppen lassú lábú ellenfelekkel szemben.

Itt értettem meg igazán a dán bajnokság "erejét" és a dán mentalitást is. Mérkőzés közben a legkisebb sikernek is együtt örül mindenki, legyen az akár egy jó passz, vagy egy jó blokkolás. Hiba esetén sem "szakad le" az égbolt egyből biztatjuk egymást, hogy lesz majd jobb is. A góllövő kiléte pedig teljesen mellékes mindenkinek, a lényeg az, hogy a sokat gyakorolt figurákat lehetőleg eredményesen fejezze be akinek kijön a lépés. Az edzésmódszerek is teljesen eltérőek, különösen az ilyen Magyarországon talán "félamatőrnek" nevezhető csapatnál mint az Esbjerg. Általában napi egy közös edzés van, hiszen a dán játékosok kivétel nélkül dolgoznak vagy tanulnak, a fizikai felkészülés nagy része pedig a játékos saját dolga (konditerem, futás stb.). Természetesen folyamatosan kontrollálják a játékosok fizikai szintjét. A közös edzéseken inkább a csapatjáték kerül előtérbe, esetleg a játékosok gyorsítása. A fentiek miatt viszont, aki külföldi és nem dolgozik mellette, nagyon magas az elvárás, hiszen többe kerül a klubnak. De még emellett is én, legalábbis jobban tudtam a játékra koncentrálni, mint a magyar bajnokság addig megszokott légkörében.

 

Meló

Tehát az első esbjergi évem szerintem életem eddig legjobb éve volt a kézilabdapályán, ezért úgy döntöttem, hogy már nem kölcsönjátékosként, de még egy évig maradok a csapatnál. Nagy hajtás volt, már komolyabban vették a csapatot is, és engemet is kiismertek, sőt előfordult az is, ami Dániában ritkaság, hogy emberfogással védekeztek ellenem. Nem is tudtam megismételni az előző évi produkciómat, de hát ha rám figyelnek, akkor másra jut kevesebb figyelem. Egyszóval a liftező csapat ismét bent maradt, nagy volt az öröm. De nálam valami megszakadt, haza akartam már menni több szempontból is. Változás történt a magánéletemben is, illetve mivel így "eldugva" nem láttam már esélyt, hogy behívnak a válogatottba, ezért is haza akartam menni. Kerestek több ország, több csapatától, itthonról is, de igazából én jól tudtam hova kell jönnöm.

Team Esbjerg Dán Liga 2004/2005/2006

A csapat: Anna Bach Sörensen, Ane Krogsgaard, Anja Myrup, Annie Staack, Britt Salomonsson, Benyáts Beartix, Carin Larsen, Christina Richter, Dorthe Rask, Karin Lund, Line Thorius, Lotte Haandbaek, Laila Andersen, Lena Jensen, Liselotte Hansen, Louise Svennesen, Mette Kragelund, Mette Thomsen, Mia Grigel, Monica Nesvik, Nives Kjaganic, Rikke Jensen, Rikke Zachariassen, Tina Pedersen, Tina Kristensen, Tonje Lindberg, Tine Rosenberg, Turtoczki Ágnes, Vivi Sandberg,

Ismét itthon, DVSC:

Hazajöttem az ismerős közegbe, ismerős játékosok közé, hiszen sosem szakadtam el teljesen, mert mindig lehetőségem volt a csapattal edzeni, amikor csak kívántam. Azért bár mindenkit ismertem már, megváltozott a helyzet, amikor távoztam az egyik legfiatalabb játékos voltam, mikor visszajöttem már az egyik legidősebb.

7-es lövés

Érdekesség képen egymás mellé rakom a "régi" és az "új" LOKI csapatnévsorát.:

Debreceni VSC-NB 1 női felnőtt 1998/1999

A csapat: Balogh Zsuzsanna, Benyáts Beatrix, Bodencsuk Natalia, Borók Rita, Buglyó Olívia, Békési Judit, Elekes Csilla, Gaál Adrienn, Gábor Adrienne, Halcsik Ildikó, Jeddi Mária, Kereki Edina, Kirsner Erika, Kocsik Viktória, Kókai Gáborné, László Krisztina, Madai Petra, Nyilas Tünde, Pusztai Tamásné, Sugár Tímea, Szamozvanova Irina.

DVSC-Aquaticum NB 1 női felnőtt 2006/2007

A csapat: Benyáts Beatrix, Caltikova Janka, Csáki Viktória, Hornyák Dóra, Kazai Anita, Király Annamária, Kiss Éva, Kovács Adrienn, Latakaite Ruta, Madai Petra, Orbán Annamária, Rácz Emese, Sopronyi Anett, Stuparicova Dagmara, Szabó Valéria, Szűcs Gabriella, Sólyom Ildikó, Sütő Edina, Vorozhtsova Tetyana.

 

 

Féltem egy kicsit a nyári alapozástól, más ez itthon, mint Dániában, de fizikailag nem volt baj. Viszont a csapatjáték nem igazán állt össze, gyakorlatilag góljaink nagy részét egyéni megoldásokból szereztük, a csapatjáték óriási hibaszázalékkal működött. Jöttek a nem várt eredmények, sajnos egy-két nagyon kínos bukta is. Ezután valami nagyon elromlott. Sajnos rádöbbentem, hogy itt még nincs meg a "dán" optimizmus. Megromlott a csapat és az edző kapcsolata, megromlott a csapaton belüli hangulat is, így nem hogy kilábaltunk volna a gödörből, estünk egyre lejjebb. Edzőváltásra került sor, Józsi bá kapott bizalmat, aki gyakorlatilag majd mindnyájunkat gyerek kora óta ismer v. edz. Kezdett kimászni a csapat a gödörből, amikor velem esett meg a baj. Csúnya porcsérülésre derült fény a térdemben februárban. Porcszilánkok váltak le a helyükről, amiknek azonkívül, hogy szörnyű hangot adtak ki, gyulladást okoztak a térdemben, nem tudtam használni 100 %-an a lábamat az orvosok mihamarabbi műtétet javasoltak. A csapatvezetéssel megállapodtam, hogy az EHF kupa negyeddöntőjéig a csapat rendelkezésére állok, amennyiben az feltétlenül szükséges. Hál istennek a lányok hozták a kötelezőket, egyre jobban működött a csapatjáték, nagyon nem kellett kockáztatnunk.

Nem ez a szezon volt életem legjobbja, többet vártam, mind magamtól, mind a csapattól. Részemről úgy érzem, vissza kell szereznem a magyar mentalitásból egy kicsit, nagyobb önbizalommal, nagyobb "hanggal" kell játszanom, itthon ez járja. Úgy döntöttem szeretnék maradni a következő idényre, tartozom ezzel a csapatnak, és magamnak is.

Benyáts Bea